Prológus

Az az idegen érzés, amikor nem tudsz dönteni.

 Barát?

 Szerető, esetleg a nagybetűs Ő?

     Nem kívánom senkinek sem azt az érzést, amit én átéltem. Még az ellenségeimnek, vagy rossz akaróimnak sem. Elhiszed, hogy minden rendben, aztán kapsz egy olyan információt, amitől megváltozik az egész életed. Az érzéseid felborulnak, a testbeszéded megváltozik, ahogy te magad is, de belül tudod, hogy nem változtat semmin.

     Felső ajkadon érzed a bűn keserű ízét, miközben az alsóval nem szeretnéd elengedni azt az édeset, amit oly régóta vártál. Nem akarod, hogy elmenjen, ő mégis elszakad, és egyedül folytatja tovább kegyetlen sorsát. Magával viszi az összes emlékét, amibe te görcsösen kapaszkodsz, az édeset. Kapálózol utána, majd megfulladsz a keserűben, csak, hogy újra úgy érezd teljes vagy. Vele.

A nevem Park ChanYeol. És én már döntöttem.

Nekem ő az a bizonyos szerelem.